Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


bevezetés: A boszorkányok mítoszába

 

 

 

Kép A középkorban híresek és hírhedtek voltak. Átkaik miatt, legtöbbször előnytelen szerepeket kaptak a közéletben, amiért az inkvizíció gyakran üldözte őket. Manapság, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi világunkban már nem is léteznek; viszont ez egy nagy tévedés. Ahol szükség van mágiára, ott szükség van olyan személyekre is, akik a varázslatokat művelik. És legyen az átok vagy szerelmi kötés, mi egyszerű emberek még mindig hiszünk ezeknek a rontásoknak a létezésében. Akkor is a boszorkányokhoz fordulunk, ha tudni akarjuk a jövőt; vagy ha éppen mások igézését szándékozunk megtörni.

 

 

 

A női boszorkányok egyéb megnevezései: bűbájos, varázsos, banya, vasorrú bába, boszi és boszorka, gyógynövényes asszony, javas- és füvesasszony

A férfi boszorkányok egyéb megnevezései: boszorkánymester, varázsló (idegen szóval magus), vajákos mester, varázsos (ez utóbbi lehet férfi és nő is)

 

 

Jeles boszorkányünnepek: február 2.(Gyertyaszentelő), április 30., június 22. (Nyári napforduló), augusztus1. (a kelta Aratás ünnep), október 31. (Mindenszentek) december 13. (Luca napja), december 22. (Téli napforduló).

 

 

 

 

A boszorkányság kezdetei:

Az ősi korokban a boszorkányokat és boszorkánymestereket, "sámánoknak" hívták. Ám, ez a megnevezés mára, csupán a természeti (vándorló) törzseknél maradt meg. A letelepedett emberek; akik a falvakat, később a városokat lakták, már a "vajákos" szót használták.

A boszorkány elnevezés a lakosok rosszmájúságát bizonyította, mivel ez egyfajta gúnyos megnevezés volt a sötét szellemekkel szövetkező varázsosokra. (Ami a kereszténység elterjedésével egyre jobban megvetetté vált.)

Régen a boszorkányok és a jósnők egy személyben űzték a mesterséget; aztán egy idő után kezdtek kiválni az olyan asszonyok, akik csakis a jósnői (jövőbe látó) címet tartották meg, és elvetették az átokszórás „művészetét”.

Az igazi boszorkányok, azonban még a mai napig is híven űzik a jövendőmondást. Ehhez szükséges eszközeik pl.: a (tarot)kártya, üveggömb, rúnakövek (ez utóbbi a kelta boszorkányokra jellemző), az áztatott tealevelek, a kérdező tenyerének vonalai; sőt egyes kultúrákban a természeti jelenségek megfigyelése (pl. Mezopotámiában a szélnek nagy szerepe volt a jóslásban).  Vagy, rituálisan megölt állatok beleiből is előszeretettel jósoltak (görög és római szokás).

 

 

 

 

Kikből lehetnek boszorkányok?

Férfiakból és nőkből egyaránt lehetnek varázsosok. Leginkább azok a személyek vannak kitéve ennek, akik:

-  hajlamosak az alattomos és kegyetlen bosszúállásra

-  gyenge akartuk miatt, könnyen elcsábulhatnak a Gonosznak (Az első kettő az egyház nézete.)

-  erőteljesen vonzódnak a természetfelettihez

- egyéb különleges képességekkel rendelkeznek (pl. halott látás)

- akiknek a felmenői között már voltak bűbájosok

 

 

 

 

 

 

És mire lehetnek képesek? - Átkok- vagy áldásszórás; repülés, alak- és korváltoztatás, gyógyítás, jövőbelátás, vihartámasztás, ragálykeltés, lebegés, sőt repülés... stb. Vagyis, a válasz erre az lehet, hogy mindenre.

 

 

 

 

 

Miről ismerhető fel egy boszorkány:

Kép Mivel az igazi boszorkányok úgy néznek ki, mint egy átlagember; nehéz ránézésre megállapítani a kilétüket. Praktikák természetesen léteznek, viszont még ma  nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy 100%-osan le tudjunk leplezni egy boszorkát,

hacsak nem „reklámozza” magát önként.

 

 

A középkorban rengeteg módszer létezett a leleplezésre (működésüket sok írásos bizonyíték megörökítette):

 

 

 

 

 

 

 

 - A leghumánosabb az volt, ha a boszorkányjelöltekkel elmondatták a Miatyánkot. Ugyanis egy boszorkány hajlamos volt kihagyni az imából, hogy: …„szenteltessék meg a Te neved!...” (mármint Istené).

- Kínzásokkor is rengeteg leleplező módszer volt ismeretes. Többek között a tűz- és vízpróba. Az első abból állt, hogy felizzított vasat kellett megfognia az áldozatnak, és ha másnapra nem gyógyultak be a sebei a kezén. Azaz nem bizonyította Isten, hogy ártatlan, akkor az illetőt kivégezték boszorkányság vádjával.

- A másik leleplező módszer a vízpróba volt. Ebben az esetben a boszorkánysággal vádolt személy kezét-lábát összekötötték, és egy mély tóba dobták. Ha így is a víz felszínén maradt, akkor varázsosnak titulálták; és ráfogták, hogy csakis bűbájjal tarthatja fenn magát. Ha viszont elmerült (ez volt a természetes eset), akkor ártatlan volt. Viszont, a próbát sokáig figyelték, és az áldozat legtöbbször megfulladt, mire kimondták rá a végső próba eredményét.

- Egy másik bizonyítás a különböző testi jelek keresése volt. Nagy anyajegyek szemölcsök, sőt néha rovarok (bolhák) csípése is megmutathatta azt, hogy ha az asszony (vagy férfi) önszántából kapcsolatba lépett egy  démonnal. (Mivel állítólag ezekkel az imént felsorolt „boszorkányjegyekkel” táplálták a boszorkányok a démonjaikat.)

- Egy másik leleplezés az volt, hogy tűket szúrtak az áldozatok bőrébe. Megadott helyekre, úgy, hogy a vizsgált személy azt nem láthatta. Ha a boszorkányjelölt nem rándult össze a fájdalomtól; akkor érzéketlenségét a kínra, csakis boszorkányságát bizonyította. (Néha azonban előfordult az inkvizítorok között is a csalók. Az alattomosabb természetű papok, visszahúzható hegyű tűkkel szurkálták a bőrt. Így az ártatlanok is könnyen "bűnösökké" válhattak, ezen bizonyítás alapján.)

 

 

 

 

„Ördögi gyermekek”

A középkorban hajlamosak voltak azt hinni az emberek, hogy a gyermekek (Isten ártatlan lelkei) képesek felismerni, az alapesetben jól rejtőzködő boszorkányokat. Csakhogy a dolgok néha rosszul sültek el. Ugyanis az ifjak, olyan embereket is szabadon megvádolhattak, akiknek csupán az volt a bűnük, hogy nem találták a gyerekek szimpatikusnak. Sőt, az is előfordulhatott, hogy a saját szüleiket juttatták máglyahalálra, egy esetleges családi perpatvar miatt. (Így viszont könnyen árvaságra jutathatták magukat.)

Egy gyermek rángógörcsökkel, különféle dolgok (tűk, szalma, sár… stb.) hányásával, és végtagbénulásokkal adták a felnőttek tudtára, hogy meg vannak átkozva. A rontást küldő illetőknek a neveit lázálmunkban képesek voltak felsorolni (természetesen ez is csak hiedelem volt). A valóságban, a gyermekek többsége csak szimulált; és kiskamaszi dacból, vagy csupán „csínytevésből” találtak ki ilyesfajta ''produkciókat''.

Hasonlóképpen cselekedett egy 8 éves fiú is, aki 1582-ben, Angliában törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot. Amint a fiú megtudta, hogy ki az apja; úgy állt rajta bosszút, hogy boszorkánymester vádjával „beperelte”. És később emiatt a férfit ki is végezték.

Általában egy gyermek több boszorkányt „leplezett le”. Volt olyan, hogy egy szerre akár 9, sőt 13 főt is elítéltek, egyetlen kiskorú vallomása alapján; attól függően, hogy milyen súlyos tüneteket produkált.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A boszorkányok szövetségeseiKép

Egy régi keresztény hit szerint: aki magával a Sátánnal paktált le, az kapott egy  pokolbéli démont (esetleg démonokat). Ám különféle, éjszaka aktív állatok is segíthették a boszorkányoknak. Ilyenek voltak pl. macskák (Különösen erősek voltak a koromfekete macskák!), baglyok, denevérek… stb. Vagy egyéb visszataszító állatok pl. patkányok, varangyok.

Ezek a segítő lények, olyan ördögök (démonok) voltak, akik vagy felvették az előbb felsorolt állatok alakját, amit később változtatni is tudtak; (Akár féreggé is válhattak, hogy gazdájuk ruhája alá lopózzanak, és ott szívják a vérüket.) vagy már eleve élő állatok bőrébe bújtak. (Elvégre hajdan úgy tartották, hogy az éjjeli állatok önszántukból szolgálják a Sátánt.)

Az a hír járta róluk, hogy gazdáik vérét szívták, az úgynevezett „boszorkányjegyen” keresztül; és ezért hálaként, embergazdájuk minden kívánságukat teljesítették. Akár vagyont kértek tőlük, akár mágikus segítséget a különleges varázslataikhoz. Az állatdémon mindent végrehajtott, amit a boszorkánygazdája mondott.

Az ördögöt - aki belebújt az állatba -, elajándékozhatták egy másik boszorkánynak, vagy örökölhették is a családban. Természetesen a lény, csak olyan emberi lényt tűrt meg parancsolójának, aki sötét varázserővel rendelkezett, és elég pénze volt ahhoz, hogy el tudja őt tartani.

Volt egy Sátán nevű fekete-fehér foltos macska, aki, bár gazdája minden kívánságát teljesítette; elvárta, hogy a véren kívül kapjon még kalácsot, tejet és vajat is. (A vaj akkoriban nagyon drága eledelnek számított).

 

 

 

 

A magyar boszorkányokról általában

A magyar népmesékben a vasorrú bábák sem kaptak túl hízelgő szerepeket. Általában gonosz, (több) száz éves vénasszonyként ábrázolták, hosszú, bibircsókos orral; aki betegséghozó átkokat szórt (különösen a gyerekekre) és megrohasztotta a termést. Néhány kivételtől eltekintve meglehetősen morcos természetűek voltak, akiktől általában tartott a többi halandó. Viszont, ha tisztelet teljesen szólították meg őket, akkor hajlandóak voltak segíteni. (Innen ered a mesékben is gyakran elhangzó mondat: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!”) Lakhelyük a falu széle, vagy a településektől távolabb eső erdőségek lehettek, ahol szegényes kunyhóikban húzódtak meg; és csak nagyon ritkán mutatkoztak az emberek előtt.

Ennél lakatlanabb helyeken (erdők, mocsarak vagy hegyi rétek) élt a „szépasszony”; aki kinézetre gyönyörű és fiatal teremtés volt; és az ősmagyar hiedelem szerint, sosem öregedett meg. Az a hír járta róla, hogy az örök fiatalságáért az ördögökkel kellett hálnia; az ember férfiakat pedig kerülnie kellett. A szépasszony kinézetre nem tűnt hagyományos boszorkánynak - Ezért gyakran a tündérekhez sorolták. –, viszont a természete igencsak hasonlított a bűbájosokéhoz; mivel ő is előszeretettel szórta az átkokat. Lakhelye tabunak számított, ahová közönséges haladó nem tehette be a lábát, különben a szépasszony haragjával találta magát szemben. Aki pedig meglátta a nő fiatalos arcát, az másnapra súlyos fekélyes betegséggel ébredt.

 

 

 

 

 

Boszorkányszombatok

Kép A boszorkányok összejöveteleinek színhelyei voltak. (A XII. században ezeket a találkozókat Diana-ünnepének is nevezték.) Ide jöttek el a démonok, szellemek és egyéb pogány istenek, hogy találkozzanak a varázst birtokló emberekkel. Ilyenkor a boszorkányok elvarázsoltak néhány állatot, akik a helyszínre vitték őket. Kezdetben szamarakat, megnövesztett hollókat és kandúrokat használtak; később vált csak általánossá a seprűn való lovaglás.

Akik módos boszorkányok voltak, azok boszorkánykenőccsel kenték be magukat, és varázstárgy vagy állat nélkül repülhettek a helyszínre. - Magát a kenőcsöt állítólag, egy meg nem keresztelt emberi csecsemő holtestének zsírjából főzték, amihez különböző varázsfüveket adtak hozzá. Receptje titkos és bonyolult volt; fő "alapanyaga" miatt, pedig a kereszténység  embertelen gaztettnek minősítette eme kenőcs készítését.

A boszorkányszombat színhelyei, általában elhagyatott rétek és mezők voltak (de házakban is szervezhették).

Amint meggyújtottak egy   nagy tűzet, különféle varázsnövényeket szórtak bele, aminek hatására hamar megjelentek a démonok és a pogány istenek.Kép

 

 

 

A boszorkányok a lángokat körültáncolva, és az ősi szellemekkel mulatozva, ápolták jó kapcsolatukat a természeti istenekkel, hogy bő terményeket adjanak a földeknek. Maga az összejövetel éjfélkor kezdődött, és közvetlenül hajnal előtt fejeződött be.

A XIII. században sok asszony mondta, hogy ilyen pogány részvételeken jelen voltak, holott testük valójában az ágyukban aludt. Tehát egyfajta lélekutazásként is elképzelhető volt ez a melyjelenés, eme boszorkányszombatokon.

Ahogy az idő telt (a XVII. századra már) arról számoltak be a "boszorkányok", hogy ezeken a szombatokon magát a Sátánt imádták.  Hallucinogén drogokat (különféle gombákat) fogyasztottak, megátkozták a jókereszény társaikat, fajtalankodtak és gyakran veszett orgiákba fullasztották a boszorkányszombatjuk. Viszont, azt is hozzá kell tenni, hogy ezeket a vallomásokat, csakis iszonyú kínzások után vallották be a gyanúsítottak. Így, javarészt ezek csupán a papok vádjai voltak, amit áldozatukra kényszerítettek.

 

 

 

 

 

 

Az „igazi” salemi boszorkányok

Salem városa egy boszorkány hisztéria csúcspontjának színhelye volt, 1692 és 93 között. Közel 140 felnőttet vádoltak meg boszorkánysággal, és közülük a tárgyalások végére 30 főt ítéltek el. (Voltak, akiket halálra kínoztak és voltak, akiket  kötél általi halálra ítéltek.)

A persorozat alapját hét gyermek különös betegségei adták. Különösen a tizenkét éves Ann Putnamet mutatott erőteljes rohamokat. (Görcsösen rángatózott; sarat, szeget, cseresznyemagot,  illetve szalmaszálakat hányt). Lázálmaiban egy jómódú férfit, bizonyos George Jacobs-t és 19 női személyt vádolt meg azzal, hogy közösen kínozzák őt, több démon közreműködésével.

Egy másik gyermek Mary Wament, egy özvegyasszonyt vádolt meg azzal, hogy ő is boszorkány. Mire a felbőszült falusiak, meg se várva a hivatalos elfogatási parancsot, a mezőn zúzták be a meggyanúsított asszony koponyáját.

A bírák tehetetlenek voltak. A hisztéria kezdett elharapózni, így az államférfiak igyekeztek minél hamarabb az ügy végére járni. Ezért néhány esetben figyelmen kívül hagyták azt, ha a gyanúsított asszonyok, végig tudták mondani a Miatyánkot, vagy ha nem volt rajtuk „boszorkányjegy”. (Mivel kezdetben minden megvádolt, ártatlannak látszott.)

A hivatalos állítás szerint, harminc embert akasztottak fel, ami a köznépet úgy-ahogy megnyugtatta. Ennek ellenére Ann Putnamet még néhány hónapig összeesett vasárnaponként a templom lépcsőjén, és váltig állította, hogy még mindig élnek boszorkányok a közösségükben. Miután a felnőttek kiábrándultak a gyerek szimulálásából. A lány fél év után önként abbahagyta a „színjátékát”. Majd négy évvel később, hivatalosan is bocsánatot kért a kivégzettek hozzátartozóitól.

Furcsa viselkedését, mindössze ennyivel tudta indokolni: „Az Ördög vezetett félre.”

 

 

 

 

 

 

Híres (hírhedt) boszorkánymesterek:

A középkorban leginkább alkimistáknak hívták őket; de ismeretes volt a mágus elnevezés is. Gondoljunk csak az Arthur mondakör Merlin nevezetű, nagyhatalmú varázslójára, aki képes volt állatok alakját felvenni, sőt mások arcát is átváltoztatni.

A boszorkánymesterekről az a hír járta, hogy démonokat idéznek meg, és egyéb természetfeletti dolgokat művelnek (pl. aranycsinálás, lebegés, gondolattal történő utazás).

- Ilyen hatalomra vágyott pl. az igazi „Kékszakállú herceg” (Gilles de Rais) is. Aki a mítosszal ellentétben nem a feleségeit ölte meg, és rejtette el a kastélya kamrájában; hanem falusi gyermekeket rabolt el, és kegyelten módon kínzott meg (Végül rituális módon feláldozta őket.), hogy varázserőt kapjon egy nagyhatalmú démontól. A hőn áhított paktum, viszont mégsem jött létre, ugyanis a földbirtokost 1440-ben elfogták és kötél általi halálra ítélték.

 - Egy másik híres alkimista Johann Faustus volt; aki hivatalos szerződést között Mefisztóval, egy nagyhatalmú ördöggel. Az iratot a férfi saját vérével írta alá, és kötelezte a démont, hogy 24 éven át korlátlan hatalommal lássa el őt. Úgy is lett. A férfi a leghíresebb varázslóvá vált, és csodás tetteket hajtott végre (pl. beszélt a holtakkal, lakomákat varázsolt a semmiből, megfiatalodott… stb.) Csakhogy miután letelt a megalkudott idő, Faustus saját lelkével fizetett a hatalomért. Tetemét állítólag felrobbanva találták meg a saját szobájában. (Ennek a férfinek az esete ihletette meg Goethe-t, hogy megírja: Faust - című művét 1833-ban.)

- Egy másik férfi - név szerint Cornelius Agrippa -, az 1500-as években hatalmas természetfeletti hatalomra tett szert. A legenda szerint egy alsóbbrendű démonnak parancsolt, akit véletlenül, tudatlan inasa idézett meg, amíg ő – a mestere - távol volt. A legenda szerint a démon, amint megjelent, megkérdezte az ifjút, hogy: „Mi a parancsa?” – Csakhogy a fiú úgy megrémült, hogy meg sem bírt szólalni. Erre a démon mérgében megfojtotta. Mire Agrippa hazatért még ott találta a pokolbéli lényt. Csakhogy a mester tudója volt a természetfelettinek, ezért akaratát rákényszerítette a démonra és kötelezte arra, hogy bújjon az inasa testébe, majd menjen a térre és ott szálljon ki belőle. Az ötlet működött, ugyanis az ördögöt csakis az láthatta, aki alkímiával foglalkozott. Így a köznép csak azt érzékelte, hogy a fiú még élt, majd egy óvatlan pillanatban összeesik és meghal. Ám a kék foltok a nyakán (a fojtogatás nyomai) még mindig látszódtak. Ennek ellenére Agrippa nem került hivatalosan gyanúba. A férfi a továbbiakban is szolgaként tartotta a démont maga mellett, akitől sok mindent megtudott a sötét mágiáról. Több alkimista könyvet is írt, és állítólag képes volt az aranycsinálásra. Csakhogy az egyház folyton üldözte őt, mivel megtudták, hogy Agrippa állítólag létre tudta hozni a Bölcsek Kövét (minden természetfeletti hatalom forrását). Talán ezért is átkozta meg a boszorkánymester halála előtt a démonát; akit, minden bajának okozójának ítélt meg. Amint a varázsló meghalt, az ördög is nyomban kővé vált. A mai napig sem tudni pontosan, hogy hol nyugszik az alkimista, és hol található a démoni szoborlény.

 

 

 

 

 

 

 

A boszorkányság büntetései:

Kezdetben (XII. és XIII. század) néhány hónapos böjtöléssel eltöltött imádságos átihat volt a vezeklés, ha valakit boszorkányságon kaptak. Aztán ahogy halmozódtak a bűnök, egyre keményebbek lettek a büntetések is. Vagyonelkobzás, majd pellengérre állítás. És végül elérkezett a halálbüntetés korszaka is (akasztás, vagy máglyahalál). 

A XVIII. század végére már jó sok boszorkány hisztéria hullámot megért Európa (és Észak-Amerika is), mire a XX. század közepére végleg kijelentették, hogy tilos embereket boszorkányság vádjával: halálra ítélni, börtönbe vetni, vagy vagyonukat elkobozni.

 

 

 

 

 

Kép A modern boszorkányok:

Maga a fogalom az 1950-es évektől alakult ki. Egy modern boszorkány nem mindig titkolja mivoltát. Sőt segítő, esetleg rontó tevékenységét előszeretettel reklámozhatja.

  A viseletükre nincs meghatározott törvény: az utcai ruhától, az impozáns jelmezekig bármit hordhatnak. A hiedelemmel ellentétben nem csak koros asszonyok lehetnek. Általában ifja és szépek (sőt lehetnek igazán dögösek is).

 

 

„Újra felfedezett vallás” a Wicca (ejtsd. vikka). A régi kelta hagyományokból táplálkozik; de sok benne a modern hatás is (Gerald Gardner írt róla először). Ez egy meglehetősen eklektikus misztériumvallás, melyben a tagok a természettel illetve az energiákkal élnek szoros összhangban. Sokféle változata van, a hitvilág előírási imitt-amott eltérhetnek. De a lényege mindegyik válfajának ugyanaz: „Tény, amit akarsz, de ne árts!” 

 

 

 

 

 

 

Milyen boszorkányok létezhetnek a fantasyban?

Alapvetően jó és gonosz; más néven fehér és fekete bűbájos létezik. Ám a fantasy már kitalált egyéb boszorkákat is pl.: tűz, jég, sárkány… stb.

Egy kicsit bővebben:

 

- Fehér boszorkány: ő a gyógyító és a jó boszorka. Jellegzetessége, hogy fehér ruhát hord. Higgadtak és önfeláldozók. Ismerik a gyógynövények titkait, és ki tudják űzni a betegségeket okozó démonokat. A Tisztaság istennőjében (ennek neve fantasy világonként változik) hisznek; és a legtöbben szűzi életet élnek.

 Kép

- Fekete boszorkány: ő szórja az átkokat és a rontásokat. Alapvetően szeszélyes természet, elég csak mérgesen ránézni, és halálos ragállyal támadhat meg. Vagy ha csak kedve szottyan rá, akár vízbe is fojthatja a házi állatokat.  Viszont ha rendesen megfizetik, akkor teljesíti a halandók kívánságait. Minél magasabb a kért ár, annál hatásosabb az átok. Ezek a varázsosok gyakran használnak véráldozatot. Ezért is terjedt el róluk az az elmélet, hogy a fekete boszorkányok többsége vámpír.

 

 

 

 

 

- Sárkány boszorkány: a sárkányokkal él együtt és megérti, amit mondanak, sőt parancsolni is képes nekik. Állítólag halhatatlan, mivel megtudta a sárkányok titkát; vagyis azt hogy, miként győzheti le az idő múlását.

 

- Jégboszorkány: Hűvös természet (gondoljunk csak a Jégkirálynő - című Andersen mesére). Fagyos a szíve és gyönyörű, hófehér az arca. Legtöbbször jéggel támad, ami az emberre halálos. Ha "felolvad" a fagyos szíve, akkor meghal. A melegtől irtózik, mivel az azonnal megbetegíti.

 

- Tűzboszorkány: Hirtelen haragú, rettentő kegyetlen és alattomos tud lenni. Szenvedélyes, viszont a testével szeretni mégsem tud igazán, mivel mindent elégetné a nagy heve. Tűzlabdákat képezhet, és úgy támadhat az őt megzavaró emberekre. Legtöbbször aktív vulkánokban élnek; mivel a víz megölné őket.

 

 

 

 

 

Vu-du varázslók vagy papok:

Mind a két kifejezés használatos. Legismertebb a voo-doo (ejtsd: vu-du), varázslatok sámánjai. Nem csupán férfiak, a nők is ugyanúgy művelhetik ezt a fajta mágiát. Azt viszont nem mindenki tudja, hogy a „fekete mágiának” nevezett szertartásoknak van, gyógyító és rontást levevő oldala is.

A férfi „papkirályok” (mambu), illetve a „papkirálynők” (hugano), különféle titkos rituálékkal, valamint gyógynövényekkel transzba ejthetik az embereket. Hogy vagy meggyógyítsák, vagy pedig azért hogy „elvegyék a lelkület”. Utóbbi áldozatokat a köznyelv zombinak ismeri.

A közhiedelemmel ellentétben a zombik, bár valóban eltemetik őket, nem oszló hullák. A fekete papok éjszaka eljönnek a tetszhalott „tetemhez” kiássák, majd „félig” életre keltik. A zombik élő emberek, akiknek nincsenek teljesen a tudatoknál, és egy különleges idegméreggel el vannak nyomva a kognitív (gondolkodó) képességeik. Az is igaz, hogy emiatt érzéketlenek a fájdalomra. Viszont ha megkapják az ellenszert, teljesen visszatérhetnek az életbe (másként fogalmazva „visszakapják a lelküket”).

 

 

 

 

 

  Sokan tagadják, hogy léteznek boszorkányok; viszont, még mindig élnek népi hiedelmek a varázsosok leleplezésével kapcsolatban. Mint például a Luca napján elkészített szék varázsereje. Melynek felhasználása akkor történik, amikor a legény, Szent Este éjszakáján, elmegy a templomba, és ott a küszöbre leteszi az elkészült Luca-székét (Amit 13 féle fából, 13 nap alatt készítenek el.), majd erre ráállva, megláthatják a szentmisén ülő igazi boszorkányokat. Miután felismerte az adott mágikus személyeket, a fiúnak gyorsan le kell ugrania az ülőalkalmatosságról, majd elfutnia vele. A széket pedig még azon az éjszakán el kell égetni, különben a banya meg fogja találni a szék tulajdonosát és megátkozza, amiért az leleplezte őt.

 

 

 

 

 

A kisregényem, ami a boszorkányokhoz (és a sellőkhöz) is kapcsolódik: Sellősziget

 

 

A mappában található képek előnézete Boszorkányok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

soshartyan petöfi ut 32

(balazs marcell, 2011.03.26 20:47)

csokolom en roma boszorkany vagyok a csaladomba mar voltak bübajosak egyarant nök es ferfiak de engem nem akar kikepezni senki de en nagyon szeretnem hogy kikepezzenek nekem az ükmamaim mind boszorkanyok voltak volt köztük fekete es feher boszorkany de engem nagyon erdekel a fekete es a feher magia is ja es meg eggy könyvet szeretnek szerezni mert a rokonaim elégették sajnos épp azert hogy ne derüljön ki hogy en is boszorkany vagyok

wanka980@hotmail.com

(valaki akit sose fogsz megismerni, 2010.08.12 14:13)

Senki sem tudhatja mások titkait mert tudjátok van ami nem az aminek látszik . mert a boszorkányok nem egy seprűnyélen lovagoló vasorrú öreg gonosz nénik -.-" hanem emberek mint mi . csak egyedi képességeik vannak szellemlátás , jövőbe látás...szóval aki nem tudja mit beszél inkább ne írjon , mert az a hozzáállás hogy ez mese csak a kicsik hisznek bennük mi nagyok nem ..nos ez hülyeség .

csaj a nagy

(csajszi, 2010.05.29 12:37)

szerintem nem leteznek csak amesekbe a kisebek joban el hiszik de mi nagyok nem

evetke95@freemail.hu

(Nessi, 2010.05.09 20:09)

nos ez fantasztikus.:D tudnál még egyebet mesélni róluk ? mert velem elég furcsa és ijesztő dolgok történnek mostanában ..és tudom nehéz elhinni..de látok szellemeket..kérlek mond meg ez mit jelent! köszi.:)

Közöd

(Wicca, 2010.01.06 18:18)

Na ez hüjeség, néz már utána a neten a wiccának!!! Egy boszorkány nem használja rosszra az erejét mert hite szerint háromszorosa száll vissza rá. Ezt még te sem gondoltad komojan. Ugye?